Egyéni egészségbiztosítás! Mert veled is megtörténhet…

egyéni egészségbiztosítás

“A baj előtt egy perccel még nem volt baj.” – nyugtázta Kocsi Gábor kollégánk, aki tavasszal komoly balesetet szenvedett és a történtekről mesélt. A baleset körülményeiről, a kapott ellátásról és az egyéni egészségbiztosítás részleteiről kérdeztük.

Hol és mi történt pontosan?

Egy több napig tartó családi összejövetelre érkeztünk Erdélybe, Vármezőre. 20-25 családtag, a Nyárád-patak, pisztrángok, fantasztikus volt a hangulat. Egy csodálatos délutánt, estét szerettünk volna eltölteni. Vendéglátó családtagunk a quadját is kihozta, hogy a környék erdei ösvényeit megmutathassa. Természetesen ezt én sem hagyhattam ki.

Mennyire tűnt kockázatosnak a kiruccanás?

Alapvetően kockázatkerülő típus vagyok, szeretem magam bebiztosítani, de ez egyáltalán nem tűnt egy veszélyes utazásnak. Sőt! Nagyon jól éreztem magam, a baj előtt egy perccel még nem volt baj. Aztán jött a kanyar,  a repülés, a földetérés, a murva és a filmszakadás.

Honnan érkezett a segítség?

Egy erdész talált törött csontjainkra, majd hívta a segítséget. Jöttek a rokonok, barátok, egyből katasztrófába, stresszbe fulladt a gyönyörű délután. A családtagok jajgattak, sajnálkoztak, ami roppant nagy segítség volt azokban a percekben, no meg fotókon rögzítették a fejem alatti hatalmas vértócsának látszó vörös plédet, amit az erdésztől kaptam. Végre jöttek a mentők, hogy a román egészségügyet feltérképező túrára vigyenek. Itt még szóba se kerülhetett a magán egészségügyi biztosítás.

Nyilván a legközelebbi kórház volt az úticél. Milyen testrészeket ért a sérülés?

Érdekes módon nem kórházba mentünk. A román egészségügyben a mentést külön részleg végzi és addig nem adtak át a kórháznak, míg a központjukban fel nem állították az első röntgenekkel, CT vizsgálattal igazolt diagnózist és el nem készült a kezelési javaslat. Kilenc csontom és a koponyám tört, agysérülésem volt. Így kerültem be a kórházba, ahol a sok sérülésem miatt nehezen tudták eldönteni, melyik osztályra kerüljek. A 6. emeleten volt üres hely, hát oda kerültem.

Milyenek voltak a kórházi körülmények?

Hát nem is tudom, jobban feltűnt, hogy mennyire betegek a szobatársaim. A gödör az ágy matracában azért elég érdekes volt. Az igazság az, hogy nem emlékszem már ezekre az eseményekre, mert éjfél körül minden addigi történés, a quadra szállás előtti percektől teljesen törlődött az agyamból.

Mi történt ezután?

Az első nap fetrengtem. Fájdalom csillapítót nyilván kaptam, mást nem igen. Második nap úgy éreztem, hogy fel kellene kelnem, bár ezt senki sem mondta, ahogy igazából semmit sem mondtak. Nem segítettek, de felkeltem. A harmadik napon a feleségem rákérdezett az orvostól, hogy vagyok, ő mindösszesen annyit felelt, hogy nem tudja, nem vizsgált meg. Igaz sóoldatot, fájdalomcsillapítót, altatót igen, de se kezelést, se más gyógyszert, se kötszercserét nem kaptam. Egy kis kenőpénz után már jött a kötéscsere, az újabb CT, ami szerencsére kimutatta, hogy a vérömleny a fejemből eltűnt. Szállítható állapotba kerültem, indulhattunk haza. Az utasbiztosításom fedezte a külföldi mentésem, vizsgálataim és szerény kezelésem borsos, körülbelül félmilliós költségét.

 

Mi fogadott itthon? Számított -e a magán egészségügyi biztosítás?

Igazából itt lépett színre az egyéni egészségbiztosításom. Csütörtökön jöttünk haza és út közben egyeztettem az ellátásszervezővel. Már másnap reggel 9 órára időpontom volt az Országos Baleseti Intézetbe. 9 óra 4 perckor pedig traumatológussal beszélgettem arról, mit lehet velem tenni. Mivel a törött kulcscsontom elmozdult meg kellett fontolni a lehetőségeket. Elég jelentős kockázata lett volna a műtétnek, ezért úgy döntöttem, várunk, ha tényleg szükséges, majd később sort kerítünk rá. A törött bordám, koponyám magától is beforr és a fülemben lévő egyensúlyszerv is idővel helyrejön.

Le lehet szűrni az esetből bármilyen tanulságot? Hiszen nem mondhatjuk, hogy a felelőtlenség okozta a tragédiát.

Sok időm volt gondolkodni ezen, amíg kényszerpihenőn voltam. Rájöttem, hogy a bajra nem lehet felkészülni, csakis a baj okozta helyzetre lehet stratégiát gyártani, mégpedig előre. Mondhatjuk, hogy részben előre gondolkodtam, hiszen volt utas- és magán egészségügyi biztosításom, ami megfelelő minőségű ellátást szervezett és finanszírozott számomra. De ez még nem elég. Egy súlyos betegségeknek vagy baleseteknek beláthatatlan következményei lehetnek a családomra. Ők sokkal jobban meg voltak ijedve, mint én, mert számukra értékesebb vagyok, mint magam számára. Mi van, ha nem épülök fel, ha nem élem túl? Hogy néznék vissza rájuk a túlvilágról? A kiszolgáltatott árvák és az özvegyem számára utólag már nem tudunk biztosítást venni. A halállal vagy rokkantsággal anyagilag és érzelmileg is tönkre tettem volna a körülöttem élőket. Ezúttal megúsztuk – és megúszták – , csak rövid időre estem ki a munkából. De hány hónapra, évre lett volna elég a tartalékom? Egy esetleges rokkantsághoz hozzá lehet szokni, én is meglepően könnyen cseréltem le a jobb kezemet a balra. De hogy a gyerekeimnek mi lesz a jövőben a sorsa, az nem múlhat egy váratlan baleseten.

Azt üzenem mindenkinek, hogy gondolkodjon előre, legyen profi forgatókönyve az egyész családnak egy súlyos baleset vagy kritikus betegség következményeinek kezelésére.  

Kérdésed van? Szívesen konzultálnál szakértővel a gyorsabb és megfelelően kiválaszott egészségbiztosítás érdekében? Fordulj szakértőnkhöz!


KONZULTÁCIÓT KÉREK